Aztán teltek a hetek, majd a hónapok. Kezdtek már előjönni a búvóhelyeikről, persze ember láttán rögtön szaladtak.

Úgy 2 hónap után kezdett csillapodni a morgás és a fújás. Végül teljesen abba maradt.

Egyre kívácsibbak lettek, már nem szaladtak világgá ha megláttak minket.

Még mindig félénkek, de mint látszik is, nagyon szépen fejlődnek. Nyilván sokkal több foglalkozást fognak még igényelni mint egy "átlag" cica, hogy kezes, ölbe cicák legyenek. 

Már keresik az ember társaságát, érinteni meg lehet őket.

Bocikánál 6 hónap után tört meg a jég...és hagyta magát megsimogatni...

Bibit csak érinteni lehet.

Bibi és Boci..a két szépséges de ugyanakkor esélytelen kiscica...

Még 2016 oktőberében kerültek hozzánk testvérével,mint vad cicák..

Mivel megközelíteni sem lehetett őket, hálóval kellett befogni őket.. Nem kellettek mert ugye vadak, és nem kívánt szaporulat..így az altatás várt volna rájuk.... :(

Mi úgy döntöttünk adunk nekik egy esélyt.

 Bekerültek a lakásba, rögtön kezdtük volna a szelídítésükat...csakhogy látni sem lehetett őket több hétig. Volt már a gondozásunkban több vad cica, de velük volt a legnehezebb dolgunk.

Ha rájuk néztünk már fújtak és morogtak.. 

Ekkor három négy hónap körüliek voltak.